Borbély Erika vagyok. Jóga oktató, gyerek jóga oktató, meditáció tanár.
Felnőtt fejjel kezdtem el angolt tanulni, körülbelül 23-24 évesen. Nem volt vele kölönösebb célom, egyszerűen csak németes voltam a középiskolában, de mindig angolos szerettem volna lenni. Valahogy mindig azt láttam, hogy tágabb a világ azok számára, akik tudnak angolul. Nagy zenerajongó lévén szerettem volna a dalok szövegeit is érteni, de valahogy nem szerettem magyar fordításban őket. Éreztem, hogy van különbség az eredeti és a fordított között, még akkor is, ha hű volt a szöveghez a fordítás. A könyvekkel kapcsolatban ugyanez volt az érzésem.
Azt tudom mondani, hogy legalább kétszer olyan nehéz felnőttként tanulni egy nyelvet, mint már gyerekként elsajátítani.
Magántanárokhoz jártam, különböző nyelvtanfolyamokon, kurzusokon vettem részt, mert tetszett, szerettem az angolt, és tudtam, hogy lesz dolgom vele.
Nem volt könnyű... tanulás és család, munka mellett, de nem sajnáltam az időt, energiát, sem a pénzt, hogy legalább a szintemet megtartsam. Így ment ez évekig.
Majd 2018-ban az Emberi erőforrás tanácsadó (HR) dimpomámhoz volt szükség egy középfokú nyelvvizsgára. Nehéz volt a sok vizsga mellett készülni rá, mégis ekkor történt meg az, hogy elkötleződtem az angol nyelv iránt.
A lányom ekkor volt kisiskolás, és már első osztálytól, sőt már az óvodában is tanulta az angolt. Rendszeresen angolul olvastam neki a meséket esténként, később angol felirattal néztük a sorozatokat.
Ma 14 éves és emelt angol szakos gimnáziumba jár, folyékonyan beszél, kiváló nyelvtannal és kiejtéssel.
Ő számomra a közeli, élő példa arra, hogy mekkora különbséget jelent, ha már óvodás korban, vagy még attól is korábban kezdjük el az idegen nyelvet elsajátatani, anélkül, hogy tanulásnak fognánk fel.
A gyerekek iránti szeretetem fiatalként is határozottan érvényesült. A sok kisebb unakatestvér pesztrálásával kezdődott, majd pedagógia szakon érettségiztem, és ezirányban tanultam tovább. A pedagógusi pályát végül nem vittem tovább, de a pályafutásomat végigkísérték a gyerekek. Gyermekjóléti központokban dolgoztam évtizedekig, majd a gyámhatóságnál való gyermekvédelmi munka alatt döntöttem úgy, hogy a gyerekek életének napos oldalát szeretném ezután látni.
Ez a gondolat, döntés vezetett el a gyermek jóga irányába. Ekkor már jógát oktattam felnőtteknek, és érdekelt hogyan lehetne ezt a jótékony mozgásformát átadni a gyerekeknek is.
Megtanultam a módszert, és nagyszerűnek tartom. Ennek most másfél éve. Azóta rendszeresen hívnak különböző táborokba, rendezvényekre, óvodákba gyerek jógát tartani. Ezeknek a meghívásoknak nagyon szívesen eleget is teszek.
Egy ideje pedig aerial jógát is oktatok gyerekeknek, már heti négy csoportban, négy órában.
Nem volt kérdés számomra, amikor Sőrés Gabriellával, a Helen Doron Debrecen vezetőjével beszélgettünk - egy kemény futóedzést követően - a módszerről, a foglalkozásokról, hogy ez az a munka, amit szeretnék csinálni, ami nekem való. Köze van az angolhoz, a mozgáshoz, a gyerekekhez.
A beszélgetés után megnéztem a különböző epizódokat, meséket, videókat az órákról, és azt mondtam, én ennek a világnak része szeretnék lenni. A szemléletmód, a módszertan, a filozófia, minden a Helen Doron kapcsán csak pozitív jelentéssel bír számomra.
A TTC képzés után/alatt pedig elköteleződtem. A türelem, a hozzáállás, az attitűd, amit Könözsy Rita képző tréner képviselt leképezte mindazt, amit jelent a Helen Doron, amit én is képviselni szeretnék.